6.

-Nincs kedved lógni?

Levette koszos ruháit, átöltözött, elrakta az iratait, a tárcáját, telfont, kulcsot. Magára kapta a kabátját, körbetekerte magánt a kék, mákmintás sálját és kilépett az ajtón. Újabb hatalmas sóhalytás. A lépcsőházban viszhangzott az egész. Bezárta az ajtót és elindult lefelé. Talán ha eltűnik egy kis időre abból még nem lesz nagy baj.

Fekete nejlonharisnya, bakancs, krémszínű ruhácska és a hatalmas fekete kabát. Kicsit fázott ugyan, de szeretett hidegben is így öltözködni.Már rég besötétedett mire kiért a térre. Talán az idei ősz legzordabb éjszakáját sikerült kifognia arra hgy végre kiélje magát. Mindig rossz az időzítés, de ilyen helyzetben mit lehet tenni? Nagyon semmit, nem érdekelte. Jared háttal állt neki, a villamos érkezését várta.
Fölnyúlt az arcához, ujajit rátapasztotta a fiú szemeire.- Kukucs! -Vékony, ércelődő hang. Megragadták két kezét és hirtelen átpördült a másik oldalra. Megilyedt.
-Hidegek a kezeid kislány!
-Bocs! -Elnevette magát.- Megilyesztettél, ennyi minimum jár!
-Azért ilyesztettelek meg mert lefagyasztottad a szemgolyóimat.
-Milyen mázli hogy csak a szemgolyóidat.
-És még mindig ugyanolyan szemtelen... -Elmosolyodott a szája sarkában.

Egy darabig álltak csöndben a süvítő szélben.

-Mi ez a hirtelen kiruccanás? Már nem vagy olyan jó kislány? Ráadásul hétköznap.
-Bocs, remélem nem terveztél semmit.
-Nem igazán. Azt se hogy holnap iskolába megyek.
-Reméltem is.
-Hú, de rossz vagy!

Nevettek.

-Ilyet eddig csak akkor csináltál amikor. -Elcsuklott a hangja. Amikor lefeküdtünk.- Mikor
-Tudom, botrányos életmódot folytatok! De hát, mi tévő legyek, egyszerűen javíthatatlan vagyok!
-Hát igen, szörnyű! -Ismét nagy kacarászás. Talán nem is volt olyan nagy, csak a szél kapta fel annyira a két gyerek vidámnak tetsző nevetését.

-Te figyelj!.. -Megérkezett a villamos. Hangos csikorgás, elhaló bocsánatkérés.
-Hm?
-Sajnálom, ha sok gondot okozok.
-Hát tudod ez elég tré.. Csak viccelek. Gondot? Ugyan! Ne nevettess! -Pedig tényleg gondot okozott. Jelen pillanatban Jared nem volt képes hova helyezni azt ami most történik. A lányt magát nem tudta hova tenni az életében. Nem akarta elmondani hogy épp félbeszakították miközben egy szőke vadító lányról húzta le a harisnyát. De hát ő Anna. Már majdnem el is felejtette. Már sikerült egy pillanatra kitörölnie őt a fejéből. Még kicsit küszködött a gondolataival ésa felhevült testével, de nem tehetett róla. Egyszerűen kívánta. Ahogy ránézett a lányra, barna, göndör fürtjeire, a pirospozsgás arcára amit kicsípett a dér, sötét őzikeszemeire, már egészen eltűnt a monoklija. Megmagyarázhatatlan de némileg pedofilnak érezte magát. Mármint. Ahogy ránézett egy kislányt látott, egy nevetségesen komolytalan gyereket, aki valahogy mégis elbűvölte. A sál csak a nyakát fedte, és elválasztotta őt azoktól az ajkaktól, amiket ha lát talán nem tudta volna megfékezni magát. A mellkasát azonban egyáltalán nem takarta, a kabát ki volt gombolva, látszott rajta hogy fázott de nem gombolta be, jóllehet egyszerűen lusta volt. Karcsú, nagyon karcsú alkat, a csípőjét kiemeli a ruha, vékony combjai kikandikálnak. Talán a lábát találta az egyik legvonzóbbnak rajta. Olyan nőies, kecses lábai voltak, olyanok amikre ha ránéz, egyszerűen meghal. Legalább is ezt érezte abban a pillanatban.

Csak 3 megállót mentek, föl a hegyen lévő parkhoz, ahova ilyenkor nem igazán járt senki. Jókat lehett ott szórakozni, elzárva minden mástól, attól ami nem hozzájuk köthető. Jared ilyen szempontból könynen elérhető ember volt. Mivel nem nagyon szerett szabadidejében senkivel együtt lenni így az esetek többségében ráért hogy Annával töltse a délutánokat.

-Minek jöttünk föl ide, amikor ott lent is rohadt hideg van?
-Na ne szivassál!! Te akartál ide följönni!
-De te lebeszélhettél volna! még csak nem is ellenkeztél!
-Ezt direkt csinálod?! -Szúrós tekintet.
-Na, kezdődik a durci! -Anna elnevette magát. Szerette cukkolni a srácot.- De tényleg elég hideg van..

Jared leült az egyik közeli pad háttámlájára.
-Talán ha begombolnád a kabátod, nem fáznál..
-De neem, az úgy hülyén néz ki.
-Mert itt annyian látnak téged!

Egy halk mosoly.

-Te látsz...

Miért van az hogy azok hozzánk a legkedvesebbek akiktől nem is várjuk el?..

-Talán nem a legjobb ötlet volt kijönni..
-Talán.

***

A lakásban jó meleg volt. Még lehetett hallani kintről a kutya csaholását. Anna imádta ezt a kutyát, és a kutya is őt. Talán ez egy hátborzongató jele lehetett annak hogy valójában ő is egy golden rertiver.

-Kérsz kakaót?
-Ühhüm.
-Megjöttem! -Hangos kiáltás, de nem érkezik válasz. A nappaliban a szülők elmélyedtek egy akciófilmben. Jared levedli a cipőjét, lábával odatolja a többi lábbeli mellé.- Sziasztok. Hoztam még valakit.
-Jó nap- ő estét!
-Szia!

A szülei tulajdonképpen legalább olyan furák voltak mint a fiú maga. Az apja olyan komor mint ő, de az arca általában derült. Ilyen szempontból kicsit ilyesztő volt. Mosolyogva küldött a fenébe ha ahhoz volt kedve. Mindettől függetlenül elég jófejnek bizonyult. Az anyuka néha túl kedves, túl odafigyelő. De azért szerethető ember. Nem nagyon veszekedtek, nem volt sok kiabálás a családban, rájuk inkább jellemző volt a vérfagyasztó higgadtság. Mindenesetre elég kényelmes volt a vendégek számára(már annak a pár embernek akik néha ide jöttek), nem nagyon kelett zavartatniuk magukat, nyugodtan otthonuknak tudhatták a helyet, szabadon mozoghattak, és nem is nagyon kellettsokat foglalkozni az íratlan illemekkel. Nem voltak nagy szóváltások a szülőkkel, talán egy pár az anyjával, de ha látta hogy az illető kellemetlenül érzi magát a sok kérdés miatt, vagy csak egyszerűen nincs kedve az egészhez, nem zargatták többet.

Anna leült az asztalhoz és várta a forró kakaóját. Közben próbálta fölmelegíteni átfagyott ujjait, az egész keze piros volt. Még csak fél 7. A gondolatai kicsit elterelődtek az apja felé, már 4 nem fogadott hívás. Le volt némítva a telefonja hogy ne hallja, semmi ne zavarja meg. Ma nincs kedve otthon aludni. A biztonság kedvéért azért küldött egy sms-t az apjának hogy csak holnap délután vagy este és haza, és ne aggódjon érte. Mintha így lenne... Csak arra kell hogy elvégezze a háztartást. Lassan a vécét is ő fogja az apja után takarítani. Ideges lett és legszívesebben tépkedni kezdte volna a bőrét körmeivel, de csak letette az asztalra őket és bámult néma egyszerűséggel.

-Nesze!
-Köszi. Hhh.. Jól esik!

Az ajkak. Lenyalta a szájáról a kakót.

-Mi az?
-Semmi! Semmi. -Kínosan mosolygott.- Anna!
-Tessék?
-Itt fogsz aludni?
-Hát, ha már így fölajánlottad!
Fölállt és a mosogatóba tette az üres bögrét. Megnyitotta a csapot, öntött bele egy kis vizet és a kezével elmosta.
-Szóval?
-Csak gondoltam,

Elhalkult.

-Gondoltam miért ne?
-És mikor akartad közölni? -A szája mosolra görbült. Érezte hogy lassan de biztosan csapdába ejti a kisegerét.
-Micsodát?
-Történt valami?

Az eddig nevetgélő, gyerekes lány most komoly tekintettel állt előtte.
-Nem.
Olyan rideg és mégis vágyakozó tekintettel. Jared fölállt. Nem tudta mi tévő legyen.
-Csak kellett, hogy veled legyek.

Anna hirtelen a vállán érezte a fiú ujjait. Erősen szorította törékeny kulccsontjait, a szemei olyan sötéten ragyogtak. Kéken és elérhetetlenül.
-Mi? -Megragadta a karját.
-Ehh, a kezeid még vizesek.
Úgy érezte a teste annyira felforrósodott hogy a hideg cseppek elpárolognak ahogy a lány ujjairól az ő bőrére tapadnak.
-Jared, mit..
-Sajnálom. Sajnálom. Tényleg sajnálom.

Nem értette, teljesen összezavarodott. Olyan meztelennek és sebezhetőnek érezte magát aban a pillanatban a fiú előtt. Hirtelen megfordult még az is a fejében hogy mindent tud. Akkor a szájuk összeért. Forrón simultak egymáshoz, mindkettejük szíve zihált az idegességtől és Anna egyik pillanatról a másikra a konyhapulton találta magát ölelkezve, kitárulkozva, a fiú érdes markában.