10.

Akkor m�g nem tudt�k hogy mi v�r r�juk. Hogy a 3-b�l 2 lesz, hogy egyszer minden v�get �r, persze fiatals�g-bolonds�g. Nem gondolkozunk ilyenkor azon hogy vajon mi lesz majd a j�v�ben. Mi fog t�rt�nni ha ez v�get �r. Mi lesz majd ez ut�n? Sejtelm�k sem lehetett arr�l, hogy egyszer bek�vetkezik a lehetetlen. Hogy ism�t, �r�kk�, egyed�l maradnak. M�rhetetlen�l f�j�n, a saj�t mag�nyukban, elz�rva minden k�njukat a k�lvil�g el�l.

Ez�rt h�t kedves olvas�, fogadd meg eme szavakat, miszerint id�vel tanuld meg �lvezni a jelent �s �lj �gy, hogy a j�v�ben boldog pillanatk�nt eml�kezz a mostra, ami akkor m�r a m�ltat fogja jelenteni sz�modra!

***

Szofi �lt �s hallgatott. Hogy mi�rt? Minek mondta el? T�nyleg minek? Erre a k�rd�sre maga sem tudta a v�laszt. De eg�szen meglep�d�tt a l�ny reakci�j�n. Ha elmes�lte valakinek hogy tulajdonk�ppen mi is a helyzet otthon mindig csak a sz�nakoz� tekinteteket kapta, meg egy egyszer� "sajn�lom"-ot. Nem igaz�n besz�lt a probl�m�ir�l, arr�l hogy tulajdonk�pen egyed�l �l a 3 macsk�j�val egy hatalmas h�zban. Vagy tal�n nem is volt olyan nagy az a h�z? Tal�n csak � �rezte olyan �resnek.

Anna megleh�tsen na�v l�nynak t�nt. Annak a tipikus term�szetnek aki csak �gy l�zeng, elvan a maga kis vil�g�ban �s nem ideges�ti fel mag�t minden apr�s�gon. Eg�sz nap j�kedv�, tuladjonk�ppen a mosoly�val h�d�t. Sug�rzik az arca amikor r�n�z, amikor besz�lget valakivel. Ez�rtm indig is iregyelte. Legal�bbis az�ta ami�ta megismerkedett Jareddel. L�tta m�r p�rszor �ket a folyos�n besz�lgetni, de t�bbnyire az a l�tv�ny t�rult el� hogy Anna lelkesen besz�l, Jared meg unott fejjel b�logat.

Mag�ban sz�nta a l�nyt ami�rt ennyire optimista �s lelkes. Hogy lehet valaki ilyen vakar�k? Ennyire vak? Ennyire frusztr�l� jelens�g? K�s�bb r�j�tt hogy nem Anna volt vak, hanem � maga. F�lreismerte.

***

Anna �sszet�rve omlott a k�t er�s kar k�z�. Nem engedte. El�sz�r nem akarta hogy ez t�rt�njen. Nem is sz�m�tott arra hogy majd a fi� el�j�n. Azt hitte hogy az �t alatt siker�l �sszekapnia mag�t �s mikor tal�lkoznak csak a v�rz� orr�t kell elmagyar�znia. K�nos volt sz�m�ra hogy Jared hallotta az apj�t, a l�ptei, s�lyos l�legzet�t, l�tta a v�res arc�t, a lil�n �ktelenked� v�ral�fut�sokat a karj�n, a k�nnyeit, a zokog�s�t. Ahogy az ujjai Annak karj�ra tapadtak �s megszor�tott�k azt, csak �llt ott, �s el se hitte hogy ez t�nyleg megt�rt�nik.

"Hi�ba is pr�b�ljuk visszatekerni az id� kerek�t, a m�lt esem�nyeit sosem fogjuk tudni megv�ltoztatni..."

Azt�n cs�nd lett. Csak egy pillanatra, de megt�rt�nt. A sz�v�be belekapott az az ismer�s sz�r� f�jdalom. Elengedte mag�t, hagyta hogy gy�nge teste belehulljon Jared �lel� karjaiba, �s v�gre megpihent. Nem tudott ellene mit tenni, egyszer�en nem tudott tov�bb uralkodni a test�n. Egy darabig csak ott �lltak, azt�n mesz�lalt.

-El akarok menni.
-Hm?
-Nem akarok tov�bb itt maradni.

Jared csa kannyit mondott hogy j�, megfogta a l�ny kez�t �s elindultak lefel� a l�pcs�n. Nem selythette hogy a l�ny teljesen m�sk�pp �rtette.

Eg�sz �ton f�jt a sz�ve. Sajgott, l�ktetett, �rezte hogy valami nincs rendben. Az a fajta balsejtelem volt ez, amir�l �sz�n�sen tudja az ember hogy ez most val�di f�jdalom, valami t�nyleg t�rt�nni fog. M�gsem sz�lt, nem akarta megijeszteni, nem akart f�lelmet kelteni, nem is �rezte �gy hogy sz�lnia k�ne, csak egyszer�en b�mult maga el�. N�zte a l�pteit, hallgatta ahogy a homokszemcs�k csikordulnak a talpa alatt. A vizet mag�basz�vta a f�ld �s m�g kicsit nedves volt a talaj. Azt�n meg�rkeztek. Nemvolt otthon senki, a h�z teljesen �res volt.

-Biztos elmentek kuty�t s�t�ltatni.
-Biztosan.

Jared nem gondolta hogy valaha is ilyesmiben lesz r�sze. A sz�ve m�g er�sen zakatolt. Nem tudja hogy mit�l letth irtelen ilyen ideges, mintha adrenalin �ramlana v�gig az ereiben. Le�ltette Ann�t az �gy�ra. A l�ny eld�lt, nagyot huppant a feh�t paplanon. Az ujjai m�r nem voltak v�resek, orr�b�l m�r nem �ml�tt a v�r, csak a ruh�j�n villogtak azok az odasz�radt bord�s voltok. A l�bai lel�gtak a f�ldre. Jared odament, kik�t�tte a cip�f�z�ket �s levette a cip�ket majd �vatosan az �gy mell� heylezte �ket. Ahogy v�gign�zett a l�nyon valami�rt �r�m fogta el. �r�lt hogy �jra l�tja, �r�lt hogy itt van vele, de legsz�vesebben ord�tott volna egy nagyot.

Mi t�rt�nt? Mi ez az eg�sz amibe � most belecs�ppent? Tal�n ezek azok a k�rd�sek amiknek meg kellett volna fordulniuk a fej�ben, de nem �gy t�rt�nt. Nem gondolkozott, nem k�rdezett, csak n�zett. N�zte azokat a csod�latos barna f�rt�ket, amiknek semmi bajuk nem esett, a f�konyka feh�t karokat, a f�lszakadt sz�jat, a v�r�sre s�rt szemeket, amik mosto lyan �vegesen meredtek maguk el� hogy borzaszt� volt n�zni. M�gsem �rzett semmi kellemtlent. Csak tette amit tennie kellett. Amit az �szt�nei s�gtak.

Szerelmes Ann�ba. Mostm�r tudja, biztosan tudja. Akkor m�gis, mi�rt kell �gy l�tnia? Itt nincsenek mi�rtek? Csak van �s k�sz.

F�l� hajolt, de nem reag�lt semmit. Meg akarta cs�kolni, azt�n ink�bb �gy d�nt�tt hogy puszit ad az arc�ra. Nem akarta let�madni �t, ak�rmennyire is v�gyott a k�zels�g�re. Majd Anna megragadta a csukl�j�t. Nem er�sen, csak �ppenhogy lehetett �rezni gy�nge ujjainak szor�t�s�t a b�r�n.

F�l�ltette, levette r�la a koszos ruh�it �s keresett neki egy p�l�t. Majd mell�fek�dt. K�zelebb h�z�dott hozz� �s megcs�kolta a sz�j�t. Hideg, nyirkos ajkak voltak. Anna s�hajtott m�g egyet utolj�ra. A m�ly l�legzetbe, �gy �rezte hogy beleszakad a t�deje. Leh�ntya a szem�t �s csak pihent.